A légszűrőnek két alapvető típusa van: Szűrők szilárd anyagokra és szűrők gázrészecskékre. Mindkét típusnak ugyanaz a célja, hogy csökkentse a levegőben lévő részecskék koncentrációját. A gáz halmazállapotú részecskék adszorpcióval szűrhetők ki. Az adszorpciót a londoni diszperziós erők, vagy Van der Waal erői hozzák létre, amelyek a molekulák között hatnak. Ezek az erők hasonló tulajdonságokkal bírnak, mint a gravitációs erők, amelyek a Naprendszer bolygói között hatnak. Az ezekben a szűrőkben lévő aktív szén adszorpcióval képes eltávolítani a részecskéket a levegőből. Különböző típusú szén alkalmazható, az adott alkalmazási területtől függően.
A részecskék befogásának négy módja van. A szűrőosztály, a részecskeméret és a szűrő felépítése együttesen határozza meg a hatások nagyságát.
Légszűrők leválasztási módjai:
- a szita effektus
- a tehetetlenségi hatás
- elfogó hatás
- a diffúziós hatás
A szita hatása
A szitahatás az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer a légszűrőknél. A szitahatás elve nagyon egyszerű: A részecske nagyobb, mint a közegszálak közötti rés, ezért csapdába esik.
Tehetetlenségi tömeghatás
Ezt a szűrőelvet akkor alkalmazzák, ha a részecskék jelentős tömegűek. A részecske nagy sebességgel érkezik, tömege miatt a részecske a közegszálnak ütközik, ahelyett, hogy a légárammal tovább haladna.
Az elfogó hatás
Az a tény, hogy a részecskék vonzóerőt gyakorolnak egymásra, döntő fontosságú ezen szűrőelv szempontjából. A közegszálak vonzzák a porszemcséket, miután a részecskéket elfogták, azok megmaradtak a közegszálak között.
A diffúziós hatás
A különösen kicsi részecskék gyakran szabálytalan utat járnak be. Ezt a jelenséget Brown-mozgásnak nevezik. A részecskék által követett út eltérhet a légáramlástól. A Brown-mozgás növeli annak esélyét, hogy a részecske ütközzön a szűrőközeg szálaival. A különféle szűrőeffektusokat ábrázolhatjuk egy grafikonon, amely egyértelműen jelzi a részecskeméretet, amelyre az egyes szűrési elvek a legnagyobb hatással vannak.
