A belélegzett levegő egyre szennyezettebbé válik, különösen a városi környezetben. A beltéri levegőminőség javítása azonban ma már nem csupán a látható részecskék kiszűréséről szól.
A levegőben alapvetően kétféle szennyezőanyag található: részecskeszennyeződések (por, pollen, aeroszolok) és molekuláris szennyezőanyagok (gázok és vegyi gőzök).
A molekulák megközelítőleg 1000–10 000-szer kisebbek, mint a HEPA-szűrők által kiszűrt részecskék, amelyek legnagyobb áthatolású részecskemérete (MPPS) jellemzően 0,1–0,3 mikrométer (µm) közötti.
Az egészséges beltéri levegő biztosításához mindkét szennyeződéstípust kezelni kell, amelyek eltávolításához eltérő szűrési technológiák szükségesek.
ISO 10121-3:2022 szabvány – a molekuláris légszűrők értékelése és osztályozása
A molekuláris légszűrők teljesítményének egységes értékelését az ISO 10121-3:2022 szabvány teszi lehetővé, amely a gázfázisú légtisztító berendezések (GPACD – Gas Phase Air Cleaning Devices) osztályozási rendszerét határozza meg.
A szabvány módszert biztosít a molekuláris légszűrők értékelésére és osztályozására, a jellemző gáznemű szennyezőanyagokkal szembeni teljesítményük alapján.
A szűrési osztályokat és kapacitásokat az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által is kiemelten kezelt, gyakori légszennyező anyagok alapján határozza meg:
Ózon (O₃)
Nitrogén-dioxid (NO₂)
Kén-dioxid (SO₂)
Toluol (C₇H₈)
A szabvány segítségével számszerűsíthető a molekuláris szűrők teljesítménye, így a helyi levegőminőségi viszonyok alapján könnyebben kiválasztható a legmegfelelőbb szűrési megoldás.
Az ISO 16890 szabvánnyal együtt alkalmazva – amely a részecskeszűrésre vonatkozik – átfogó megközelítést biztosít a beltéri levegőminőség javításához, lehetővé téve a levegőben található részecskék és a káros gázok elleni együttes védelmet.
A molekuláris szűrők osztályozásának három fő szempontja
1. Referenciagáz vagy szennyezőanyag
A szűrő teljesítményét az alábbi gázokkal szemben vizsgálják:
O₃ – ózon
NO₂ – nitrogén-dioxid
SO₂ – kén-dioxid
C₇H₈ – toluol (VOC, illékony szerves vegyület)
2. A szűrő kapacitásbesorolása
A szűrők kapacitásuk alapján négy kategóriába sorolhatók:
vLD (Very Light Duty): nagyon alacsony kapacitású szűrő.
LD (Light Duty): alacsony kapacitású szűrő, viszonylag rövid élettartammal és meghatározott átlagos szűrési hatékonysággal.
MD (Medium Duty): közepes kapacitású szűrő, amely az LD kategóriához képest négyszer nagyobb kapacitással és élettartammal rendelkezik.
HD (Heavy Duty): nagy kapacitású szűrő, amely az LD kategóriához képest tizenhatszor nagyobb kapacitással és élettartammal rendelkezik.
3. Átlagos szűrési hatékonyság a teljes élettartam alatt
Ez az érték százalékosan mutatja meg, hogy a szűrő teljes élettartama során a gáznemű szennyezőanyagok mekkora részét képes eltávolítani.
Útmutató a megfelelő részecske- és molekuláris szűrési megoldás kiválasztásához
A megfelelő molekuláris légszűrő kiválasztása összetett feladat. Az optimális teljesítmény és az adott környezethez való illeszkedés érdekében több fontos szempontot is figyelembe kell venni.
Az alábbi útmutató négy lépésben segít meghatározni a megfelelő szűrési megoldást.
Az igényektől függően választhatók kombinált szűrőrendszerek, amelyek egyszerre kezelik a részecske- és molekuláris szennyeződéseket, vagy kifejezetten a gáznemű szennyezőanyagok eltávolítására tervezett molekuláris szűrők.
A szűrőválasztás négy lépése
1. lépés – Határozza meg a kültéri levegő szennyezettségi szintjét!
A levegőminőségi index (AQI) alapján állapítsa meg, hogy az adott földrajzi terület az ODA 1 (G), ODA 2 (G) vagy ODA 3 (G) kategóriába tartozik.
2. lépés – Határozza meg az alkalmazási területet!
Az épület használata, a benne tartózkodók száma és a higiéniai követelmények alapján határozza meg a szükséges beltéri levegőminőséget (SUP 1 (G) – SUP 5 (G)).
3. lépés – Azonosítsa a legfontosabb gáznemű szennyezőanyagot!
Vizsgálja meg, hogy az adott területen melyik gáznemű szennyezőanyag esetében a legnagyobb a határérték-túllépés százalékos mértéke.
4. lépés – Válassza ki a megfelelő szűrési megoldást!
Olyan szűrőt válasszon, amely megfelel az elvárt szűrési hatékonyságnak és élettartamnak.
1. lépés: A kültéri levegőminőség meghatározása
Elsőként a kültéri levegő szennyezettségi szintjét kell megvizsgálni a levegőminőségi index (AQI) segítségével.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség levegőminőségi térképe alapján az adott környezet három kategóriába sorolható:
ODA 1 (G): alacsonyabb szennyezettségű kültéri levegő
ODA 2 (G): közepes szennyezettségű kültéri levegő
ODA 3 (G): magasabb szennyezettségű kültéri levegő
Ez a besorolás segít meghatározni, milyen szintű molekuláris szűrésre lehet szükség az adott helyszínen.
2. lépés: Az alkalmazási terület kiválasztása
A következő lépés az elvárt beltéri levegőminőség meghatározása az épület rendeltetése, használata és speciális követelményei alapján.
A besorolás több szintet különböztet meg, SUP 1 (G)-től SUP 5 (G)-ig, az általános igényektől a kiemelkedően magas levegőminőséget megkövetelő környezetekig, például kórházakig.
A megfelelő kategória kiválasztása alapvető fontosságú a szükséges szűrési teljesítmény meghatározásához.
3. lépés: A legfontosabb gáznemű szennyezőanyag azonosítása
Vizsgálja meg az adott földrajzi területen jelen lévő légszennyező anyagokat, és határozza meg, melyik gáznemű szennyezőanyag esetében a legnagyobb a határérték-túllépés százalékos mértéke.
Ez a lépés kulcsfontosságú, mivel segít kiválasztani az adott környezet szennyezési viszonyaihoz legjobban illeszkedő szűrési megoldást.
4. lépés: A megfelelő szűrési megoldás kiválasztása
Végül olyan szűrési megoldást kell választani, amely megfelel az előírt szűrési hatékonyságnak és a kívánt élettartamra vonatkozó követelményeknek.
2 az 1-ben megoldások: részecske- és molekuláris szűrés egyetlen szűrőben
Ezeket a szűrőket olyan környezetekhez fejlesztették ki, ahol korlátozott a rendelkezésre álló beépítési hely, ugyanakkor a részecskeszennyeződések és az enyhébb szagterhelés egyidejű kezelése is szükséges.
A részecskeszűrés és az aktív szénnel kezelt szűrőanyag kombinálásával ezek a megoldások hatékonyan képesek megkötni a port, miközben csökkentik a gáznemű szennyezőanyagok mennyiségét is.
